A kékes víztükör jobbról-balról szélesen terül el körülöttünk. Szemben, északra a hatalmas hegygerincek préselik a tavat mind szűkebbre, míg aztán közöttük, szalagként vész el a látóhatár mélyén. Körülöttünk, előttünk a Garda-tó, melybe több kilométer mélyen nyúlik Sirmione keskeny földnyelve. Nemcsak a legnagyobb, de a legszebb is az észak-olaszországi alpesi tavak között. Vize keskeny csíkja fölé olyan meredek hegyfalak tornyosulnak, akár a norvég fjordoknál. Helyenként a víz fölé nyúló meredélyeken egymáshoz szoruló házacskák, gerániás ablakokkal, szőlő-és rózsalugasokkal. A parton tenyérnyi kis földterületekből, ezüstös-feketén nyúlnak fel a sudár ciprusok; a tövükben fehérlő kövek rései közül, virágzó ágak borulnak a víz fölé. A tó festői kék vizét gazdag mediterrán növényzet veszi körül. Már a Monarchia idején is Európa egyik legkedveltebb üdülője volt. Riva del Garda Észak-Olaszország egyik legfontosabb üdülőhelye. A turistaszezon a mérsékelt éghajlatnak köszönhetően sohasem ér véget. Az idelátogatók jogosan érthettek egyet J.W. Goethével, aki a Garda tavat a természet csodájának nevezte.