Pest megye déli, délkeleti felének regionális központja Cegléd. A város területe a Gerje-Perje síkot és a Pilisi-Alpári homokhát északi részét érinti, a barna erdei talaj, a mezőségi csernozjom és a Duna-Tisza közi homok kontakt zónájának találkozásában található. Területe igen nagy, a magyar városok sorában a 13. helyen áll, mintegy 245 km2-en. Cegléd az Alföld kapujában helyezkedik el, a Gödöllői-dombság utolsó nyúlványaitól nézve különös látványt jelent, túl magasra sikerült pontházaival és a templomtornyokkal. A Cserhát és a Gödöllői-dombság genetikus ténye nehezen felismerhető, mert a löszös, agyagos felszínű vonulat elfedi azt az emberi szem elöl, a várostól délre pedig homokdünékben folytatódik a felszíni alaksor, így a mikrodomborzat korántsem jelent unalmas, egyhangú felületet, a mélyben pedig érdekes szeizmikai határvonal húzódik. Ennek ellenére igaz, hogy a város környéke sík jellegű, a 100 m tengerszintfeletti vonal /izohipsza/ áthalad a város határában, de néhány km-en belül a 145 és 150 m-es vonal vagy a 90 m alatti izohipsza is megtalálható. A legmagasabb domb a Kálvária temetőben van, a 106 m-hez képest a Cigányszék-Süppedéki tó melletti 89 m mégis szembetűnő különbséget jelent. Cegléd határában a 4-es úttól északra elterülő részen a Duna-Tisza közre jellemző szikes tavak, mocsarak, időszakos vízborítású szikes legelők maradtak meg. ![]() A vidék a parti madárfajok kedvelt költő- és vonulóhelye. Gyakori a bíbic, a nagy goda, a piroslábú cankó, de legnagyobb attrakció a madarászok körében a gulipán és a gólyatöcs rendszeres megjelenése. Termál- és gyógyvíz kincs is van Cegléd környékén, részben hasznosítva vagy a felhasználás tervezési szakaszában, nem kedvezőtlenek a város és a környező települések hidrotermikus adottságai, noha viszonylag távol van ez a terület a Tisza vonalától. A felső pannon rétegek errefelé kb. 1000 m vastagságúak, amelyek 60-70 C°-os termálvizet képesek adni. A Vikuv törzskönyvek alapján itt 14 termálkút található, 30-68 C°-os vizet szolgáltatnak, Abony, Albertirsa, Dánszentmiklós, Tápiógyörgye, Tápiószentmárton, Törtel és Nagykőrös további 24 kútja jelzi, hogy bőséggel van melegvíz errefelé. Környékünkön a tőzegkincs is megtalálható. A szénülési folyamat első stádiumától, a holocén legelejétől kezdve tudunk Cegléd környékén ennek előfordulásáról. Zavartalan képződésükre drámai veszélyt hozott a vízrendezési , lecsapolási munka, a térségünkben megfigyelhető szakszerűtlen üzemeltetés minden következménye - Zöldhalomban 100-400 m szélességű, 2 km hosszúságú völgyben 40-140 cm vastagságú tőzeg rejtőzik, a lápföld 50-70 cm-es réteget képez. Hosszú éveken keresztül 1000 t körüli mennyiséget bányásztak ki. Minimális földgáz és kőolaj tározó rétegek is kimutathatók Cegléd határában, elsősorban a Törtel és Abony felé eső részeken, kisebb fúrás folyt errefelé a 60-as években, ma ennek nyomát már csak a befojtott kutak idézik. Az elhagyott homokbányák fásítása, a darázsköves gyepek esetleges cserjefás erdősítése, az agyagbányák sporthorgászati hasznosítása, a tőzegesek visszaadása a természetvédelemnek vagy a roncsolt felszínű, 8 hektáros városszéli területek újrahasznosítása füzesekkel, feltöltéssel, illetve a mélyebb területek kimélyítésével nyert tavacskák kialakításával kielégíthetők a hosszútávú, embercentrikus tájvédelmi igények. A város elnevezéséről több elképzelés is született. A legvalószínűbbnek - Kiss Lajos, Csánki Dezső és Pais Dezső munkái nyomán - a cigle, cegle (fűzfajta) főnévnek -d képzős származékát tartjuk. A régészek kevés rézkori, s egyre több bronzkori emléket találnak Cegléd környékén. A vaskori és népvándorlási emlékek szórványosak, de lakott helynek mutatják a város határát. A honfoglalás idején Cegléd egyike volt azoknak az apró falvaknak, melyek sűrűn benépesítették a Duna - Tisza közének mocsaras, ligetes vidékét. Cegléd jó földrajzi fekvéséből eredően valószínűleg piaccal, templommal rendelkező falu lehetett már az Árpád-korban is. Számos, a város mai területén előkerült lelet tanúskodik Cegléd Árpád-kori létezéséről. Ugyanekkor Cegléd határában, egy körülbelül 10 km sugarú körben a régészeti topográfiai adatok alapján 12-13 Árpád-kori faluról van tudomásunk. A sok virágzó falu a tatárjárás idején porrá égett, századokon át csak egy-egy templom omladéka mutatta, hogy ott valamikor élet volt. Néhány ceglédi család túlélte a pusztulást, s itt a mocsaraktól, legelőktől övezett domb tövében újra megkapaszkodott. Ismét felépítette sárból, szalmából, hantból és vesszőből a kis hajlékát. Azután századok jöttek egymás után. A város volt királyi, királynői birtok. 1290. III. 5 és 6-án IV. László két oklevelet állított ki Cegléd mellett ("Datum prope Chegled"). Ez az első hiteles történeti forrás a településről. 1364. V. 8-án I. Lajos király a ceglédi polgárokat és telepeseket ("cives et hospites de ... Ceegled") az ország egész területére vonatkozóan mindenféle vámfizetés alól mentesítette. Ezt tekintjük a városalapítás dokumentumának. ![]() Szent Kereszt-fõplébániatemplom 1368-ban I. Lajos király, megerősítve Erzsébet anyakirályné adományát, az óbudai klarissza apácáknak adományozta Ceglédet. Mátyás király halála után a megnövekedett jobbágyi terhek miatt egyre sűrűbb lett az ellentét a város "földesasszonyai" és a jobbágyok között. 1509-ben szinte a város teljes lakossága együttesen ölte meg Sebestyén diákot, az apácák tiszttartóját. Az ellentétek lecsillapítására azt a művelt Lőrinc papot küldték Ceglédre, aki végül is nem lett az apácák szolgája, hanem a nép mellé állt. Amikor Dózsa csatára hívó szózata elhangzott a ceglédi piacon, Mészáros Lőrinc plébános vezetésével közel kétezer jobbágy ment el Dózsa seregébe harcolni a szabadságért. A parasztvezér a nevezetes Ceglédi Kiáltványban fogalmazta meg a felkelés céljait, itt szervezték meg a felkelők a gyalogságot, tüzérséget és itt dőlt el véglegesen, hogy az összegyűlt had nem a török ellen, hanem a nemesek ellen fordul. Ma szobor őrzi a hősök emlékét a város egyik főterén. 1541-1686-között, Buda elfoglalása után, Cegléd török uralom alá került, de fennmaradt a magyar közigazgatás és a földesúr hatalma is. A város lakosságának, más kötelezettségekkel együtt a magyar és a török adókat is teljesítenie kellett. A korszak a mezővárosi önkormányzat kiteljesedésének időszaka: Ceglédet a bíró és az esküdtek alkotta választott testület irányította, képviselte. A nyugalom azonban rövid életű volt. A XVI. század végén a törökkel szövetséges tatár seregek Ceglédet és környékét a földdel tették egyenlővé. Városunk ismét elnéptelenedett, lakatlan pusztává vált az egész Duna-Tisza köze. Hosszú évek múlva merészkedtek vissza az emberek, s lassan újra benépesült a város. Ismét békésebb évtizedek jöttek, de a XVII. század végén amit a török kivonulásakor még meghagyott, azt idegen zsoldosok vitték el, s legtöbbször a várost is felperzselték. Buda visszafoglalása után Cegléd újból elnéptelenedett, a hadjáratok pusztításai elöl a lakosság hat évre Nagykőrösre menekült. A harcok elmúltával, sokadszorra, újból fel kellett építeni a várost. 1703. május 6-án a brezáni kiáltvánnyal kezdetét vette a Rákóczi szabadságharc. Szolnokot szeptember 25-én foglalták el a kurucok, s ezzel Ceglédnek ismét két irányban kellett teljesítenie a hadi szolgálatokat. A város kétszer látta vendégül a Nagyságos Fejedelmet, csapatait élelmezte és felszerelte. A kurucok forgandó hadiszerencséje miatt a szabadságharc alatt a település többször gazdát cserélt. A rác portyák is súlyos veszteségeket okoztak a városnak. A Rákóczi szabadságharc bukása utáni majd másfélszáz békés esztendőben a népesség megsokszorozódott, 1848-ra meghaladta a 16.000 főt. ![]() |